Cukoripar-privatizáció: Martonyi nem emlékszik

A cukorgyárak privatizációját vizsgáló bizottság szerdai ülésén Martonyi János, aki akkoriban az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának tagja volt, a privatizáció kezdetéről szóló beszámolója után úgy fogalmazott: „Elnök úr, nagyon őszintén meg kell mondanom, hogy a cukoripari privatizációra egyáltalán nem emlékszem”. Kopátsy Sándor, aki szintén igazgatótanácsi tag volt, viszont arról beszélt, hogy már akkor sem értett egyet a privatizáció módjával, mert az szerinte túl liberális volt. Mindketten hangsúlyozták, hogy nem volt nemzeti tőke, ezért kellett külföldieknek eladni az állami vagyont, amihez előírtak tőkeemelést, termelésbővítést és új technológia behozatalát is. Abban is egyetértettek, hogy a dolgozói tulajdon jobb lett volna.

A másik témával, az Európai Unióban a magyar cukortermeléssel kapcsolatban, a vámok lebontása és a kvóta kérdésében úgy összegezett Martonyi János: el kell olvasni a csatlakozási szerződést. Kopátsy Sándor közlése szerint a cukoripar privatizációjában nem történtek nagyobb hibák, mint általában a magánosítás során. Arra a felvetésre, hogy a cukorimportban védővámot kellene bevezetni, azt mondta: egy közösségi tagság nem csak előnyökkel jár, s az európai uniós tagságnak több az előnye, mint hátránya. Nem most „szúrtuk el” a cukoripart, hanem akkor, amikor felszámoltuk azt - mondta.